A szavazás utóélete
Az egykori Ausztria Ostmark névre keresztelt legrövidebb életű tartományát felosztották a volt Alsó-Ausztria és Stájerország között. A II. világháború tehát levette a napirendről Burgenland ügyét, de rövid- és középtávon a nyugat-magyarországi terület (és az ott élő németek) problematikája is a német-magyar diplomáciai, majd háborús együttműködés függvényében alakult.

Sopron
A békéket és a népszavazást követően elsősorban Sopron került válságos gazdasági helyzetbe a nyugat-magyarországi térségben. A város természetesen nem vonhatta ki magát az ország általános gazdasági bajai alól. A háborúban, majd a forradalmak idején dezorganizálódott gazdaság, a súlyos pénzügyi válságot okozó infláció, a mesterségesen meghúzott határok gazdasági következményei azonban itt még súlyosabbak voltak. A város 1918 és 1921 utáni aszimmetrikus helyzete jól modellezte azt a szituációt, melyben a békerendezéseket követően piackrízissel és nyersanyaghiánnyal, aránytalan termelési kapacitással és eltorzult településszerkezettel egyszerre küszködő Magyarország is találta magát. A monarchia közös piacának elvesztése, majd pedig saját piackörzetének elcsatolása rendkívül érzékenyen érintette Sopront. Az osztrák, illetve a bécsi piac kiesése a bor, élőállat, gyümölcs és zöldség kivitelét lehetetlenítette el, saját gazdasági körzetének feldarabolása pedig további súlyos károkat okozott a város gazdaságának. 1921 után lehangoló képet fogadta a városba érkezőket. A piactér elnéptelenedett, még a hetivásárok napjain is kihalt képet mutatott, az üzletek kongtak az ürességtől.

Sopron saját erejére és a kormányzati szervek segítségére támaszkodva próbált kilábalni a válságból. Ez utóbbira 1922-ben jó esélyek ígérkeztek, amikor Klebelsberg Kuno (akkor belügyminiszter) a soproni választókörzetben kívánt indulni a nemzetgyűlési választásokon, a kormánypárt színeiben. Klebelsberg javaslatára a minisztertanács elvben elfogadta, hogy Sopronban export-marhapiacot létesítsenek. A városvezetés közbenjárására kedvező vámtarifa- módosításokra, egyes behozatali és kiviteli tilalmak feloldására is sor került, és a város 1922-ben export állatvásár-jogot, egy évre rá lóexportvásárjogot is szerzett. A bortermelés fenntartására és a nyugat-magyarországi borvidék szakemberigényeinek kiszolgálására borászati iskola alapítását határozták el, az értékesítésre pedig nagyszabású felvásárlást és exportakciót kívántak kezdeményezni. A honvédelmi tárca át is adta a volt katonai reáliskola épületét mezőgazdasági iskola céljaira, mely azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket és nem működött megfelelően.

Bár Sopron felkarolása érdekében több eredmény született – leginkább a húszas évek közepéig –, a nagyra törő tervek és a választási ígéretek jó része papíron maradt. A kormány ígéretei az 1921. utáni nagy felbuzdulást követően alábbhagytak. Az éljenzések elhalkulása után kiderült: a város konkrétumok terén vajmi kevésre számíthat. Talpon maradásának biztosítására a költségvetés nem biztosított külön, célzott forrásokat, és tudomásul kellett venni, hogy a külső támogatáson kívül elsősorban a saját erejére kell támaszkodnia. A dualizmus alatt még jelentős kereskedőváros beszűkült gazdasági terének újrakonstituálásához ezért nagyon tudatos várospolitikára volt szükség. A határmegvonásból eredő károkat azonban a "minden rosszban van valami jó" elve alapján ellensúlyozta a belső piac bizonyos fokú fellendülése. Bécs elérhetetlensége miatt a helyi és környékbeli lakosság érdeklődése egyre élénkebben fordult a helyi beszerzési források felé.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8