A szavazás utóélete
A kormányzati oldal motiváltságát jelzi, hogy a támogatások legdinamikusabban a szavazástól az évtized közepéig érkeztek, annak ellenére, hogy az 1922. évi választásokon az Egységes Párt súlyos vereséget szenvedett, és ráadásul a nemzetgyűlésbe az MSZDP jelöltje, Hebelt Ede került be. Amikor tehát a kormány Sopront különféle előnyökben részesítette, abban a tudatban kellett tennie, hogy ezzel egy "szocialista várost" támogat. Hebelt győzelme a kormányzati köröknek különösen rosszul esett, és látható dilemmát okozott a városhoz fűződő viszonyukat illetően. Kozma Miklós, az MTI elnöke a kampányt szervező Gömböshöz írt levelében utalt is rá, hogy a szocialisták esetleges győzelme "erkölcsileg elcsúfítaná" a népszavazási eredményét.

A kormány retorikai megnyilvánulásai ettől függetlenül és ezt követően is túláradó együttérzésről tettek tanúbizonyságot. Sopron ugyan nem részesült a hőn áhított megkülönböztetett bánásmódban, de kívánságai elől nem lehetett egyszerűen kitérni. A sikeres intervencióiknak köszönhetően 1922-23-ban a város vezetői és testületei számos gazdasági, kereskedelmi, külkereskedelmi kedvezményben részesültek, melyek erősítették a civitas fidelissima eszméjének gyakorlati előnyökre váltását.

A szavazásnak voltak azonban kevésbé kedvező kihatásai is. A város német nyelvű lapját, az Oedenburger Zeitungot folyamatosan megfigyelés alatt tartották, sőt 1923-ban állambiztonsági érdekből a betiltását is fontolóra vették. A húszas-harmincas években a köztisztviselői állások betöltésekor, a legkülönbözőbb személyi döntések során és gazdasági kérelmek elbírálásakor mérlegelték nemzethűségi alapon és a szavazáson mutatott hozzáállás figyelembe vételével a döntéseket. A hatóságok figyelme a legkülönbözőbb állásokra is kiterjedt. Szinte természetes, hogy kitüntetések, jutalmak (pl. iparkamarai kitüntetés) megítélésekor, illetve magasabb szintű kinevezéseknél – a városi vegyvizsgáló állomás igazgatói posztjától a pénzügyigazgatóság számtanácsosáig vagy a rajztanárig – nem hoztak döntést a megfelelő információk hiányában.

Az osztrákok iránti szimpátia ugyanakkor elég volt ahhoz is, hogy a bormérési engedélyek felülvizsgálatakor vagy éppen trafik-engedély megadásakor a rendőrség és a polgármester véleményezése alapján bárki elessen legfőbb megélhetési forrásától. Ez utóbbi intézkedés elsősorban a németajkú gazdapolgárságot érintette fájdalmasan. A polgármesteri és a főispáni hivatal illetékesei a véleményezés céljára rendszeresen igénybe vették a rendőrség helyi szerveinek információit (és a "félhivatalos" besúgók jelentéseit).
A város vezetése a nemzeti eszme diadalát igyekezett bizonyítani, s ebben segítségére voltak a város demográfiai mutatószámai is. Ezek szerint az 1920-as adatokhoz képest a város magyar nemzetiségű lakossága közel nyolc százalékkal (3151 fővel) nőtt, a németek kb. 65,5 százalékos (1199 fő) csökkenésével szemben.
1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8